Itiner

• A Fenyőgyöngyétől a Szépvölgyi út aszfaltján kell elindulnunk.
• Az aszfaltút végénél a K↺ jelzésen vágunk neki a kaptatónak a hegytetőre.
• Fölérve a K jelzésen balra térünk, és ezt követjük a Virágos-nyeregig.
• A Virágos-nyeregnél a jobbra, kissé lefelé kinduló S jelzésre váltunk.
• A S jelzést kell kövessük, majd a Kötők padja után egy sziklás résznél balra elhagyjuk azt a S▲ kedvéért.
• A S▲ jelű turistaúton a Kálvária-hegy keresztjeiig emelkedünk.
• A keresztektől nyugat-északnyugat felé, jelzetlen, de jól kijárt, sziklás ösvényen ereszkedünk.
• Egy távvezeték pásztájánál érjük el újra a S jeleket, melyeket bal felé kövessünk!
• Leérve a Paprikás-patak mellé, újra bal felé, továbbra is a S jelzésen kell haladnunk egészen a túra végpontját jelentő buszmegállóig.

A túráról részletesen

Fenyőgyöngye - Guckler Károly-kilátó

A Fenyőgöngye buszmegállójától kirívó villaépületek között hosszan gyaloglunk az aszfalton (vagy közvetlenül mellette, a fák között) egészen a Szépvölgyi dűlőig. Az aszfaltcsík végénél csatlakozik a S jelzés, ezen már földútra lépünk. Nem haladunk rajta sokat: a K↺ jelzésre térünk, és jobbra kanyarodva mészkőbarázdás, köves terepre váltjuk eddigi kényelmes utunkat.

Itt-ott telepített fenyvesek alatt emelkedünk a hegycsúcs felé. Hátrafordulva olykor rálátunk a Széchenyi-hegy csoportjára. Meglepően keveset kell felfelé talpalnunk a 495 méter magas hegy oldalában, hogy elénk kerüljön a „csúcs": amikor kilépünk a fák közül, már karnyújtásnyira vagyunk az adótornyokkal tűzdelt tetőtől. Pár lépés, és megérkezünk Budapest egyik legpazarabb kilátóhelyére. A szeles csúcs és annak lankás, fátlan lejtői a magyar vitorlázórepülő-sport és a paplanernyősök számára biztosítottak remek feltételeket. A főváros légvédelmét ellátó katonai létesítmények bunkereinek nyomati még ma is megtalálhatjuk a csúcs körül.

A Guckler-kilátót a hegytetőn találjuk, ahonnan a tartószerkezet és az adótornyok által zavart körkilátást kapunk, de a látvány így is feledhetetlen. Alattunk terpeszkedik az egész város, azonban a hegy terebélyes tömbje miatt viszonylag távol vagyunk tőle. Szemben a főváros legmagasabb pontjai, a János- és a Széchenyi-hegy, körbefordulva pedig feltűnik a Pilis és a Visegrádi-hegység, mögöttük ott a Börzsöny a Csóványossal. Tiszta időben a Mátra is jól kivehető északkelet felé.

Guckler Károly-kilátó - Kálvária-hegy

A K jelzésen lépve elhaladunk a Hangár Bisztró mellett, átvágunk a Rotter Lajos turistaház parkosított környezetén. Kis nyeregpontba jutunk, ahonnan áthullámvasutazunk a sziklakibukkanásos Vihar-hegyen, oldalában pedig elérjük a turistautak csomópontját, a Virágos-nyereg tisztását.

A sötét erdőbe lépve a S jelzést követjük tovább, és ezzel teljesen új világba csöppenünk: igaz, az ónos eső okozta jégkár 2014 végén ezeket a területeket is látványosan megtépázta, mégis különösen szép, itt-ott az Északi-középhegység rengetegeit idéző erdőben járunk - például a Tök-hegy gyönyörű bükkösében. A térképen és a műholdképeken tisztán látszik, hogy ez mindössze egy keskeny kis erdősáv, mégis vadregényes hangulata van a mohos zöld sziklákkal tűzdelt, méretes bükkök alatt vezetett szűk ösvénynek. Igen fontos szerepe van e szűk zöldsávnak: ökológiai folyosót teremt a Hármashatár-hegy fővárosba mélyen benyúló tömbje és a külső Budai-hegyek között.

A térképen még jelölt Kötők padjának ugyan már nyoma sincs, de az ösvény éles kanyarjából érdemes pár métert feljebb mászni a füves bércorra. Nagyszerű a panoráma a Pilisvörösvári-medencére, a Pilis teljes vonulatára, illetve mögötte a Visegrádi-hegység hullámaira. Közvetlenül velünk szemben a Kevélyek kettős csúcsú „tevehát-alakja" szökik hirtelen a magasba.

A turistaúton pár lépéssel később elágazáshoz érünk. A S▲ jelzésen a Kálvária-hegy felé indulunk. A stációkat mellőző, sűrű növényzetet áttörő ösvény végén a 384 méteres Kálvária-hegy feszülettel ékesített, sziklás tetejére érkezünk. Előttünk Pesthidegkút medencéje az azt övező hegyekkel, szemben a Remete-szurdok látható. Jobbra fordulva a Gerecse és a Pilis rögei hullámoznak a távolban.

Kálvária-hegy - Kökörcsin utcai buszmegálló

Bár nincs felfestett turistajelzés, de jól kitaposott, könnyedén követhető ösvény vezet vissza a csúcs északinyugati oldalán a S jelzésre. Ne induljunk tehát vissza a turistaúton, hanem kövessük az annak egyenes folytatásaként lefelé kanyargó, szűk csapást! A kilátás közben még jobban megnyílik a Pilis felé, mielőtt visszaérnénk a fák közül éppen kilépő turistaútra. Sötét erdei szakaszon talpalva érjük el a Paprikás-patak völgyének kellemes rétjét. A rét túloldalán a patak látványos kis meandereket rajzol. Mi balra fordulva követjük az egyre vadabbá váló medret.

Az Alsó-Jegenye-völgy a fővárosi hegyek legszebb völgye. Szurdok jellegű formakincsével és a bányagödrök mellé telepített fenyvesekkel teljesen egyedi atmoszférájú kirándulóhely. A patak egyre hangosabb, ahogy szűk medrében a sziklákon bukdácsol. Ahol már halljuk és látjuk vízesését, ott érdemes az útról letérve a víz mellé szegődnünk, hogy testközelből csodálhassuk meg a kb. 4 méter magas sziklaképcsőt. A völgy kis fahídjai amúgy is hangulatosak, de a vízesés egyértelműen a budai hegyek ékköve, országos viszonylatban is különleges látványosság. A 20. század közepén a patakot kissé átalakították, hogy fürdőt hozzanak létre a vízesés fölötti szakaszon, de szerencsére a sziklalépcsőt nem csúfították el.

Az utolsó szakaszra marad még néhány kellemes fahíd, az erdőből kiérve pedig csak annyi a dolgunk, hogy átkeljünk az út túloldalára, ahonnan busszal indulhatunk vissza a városba.

Forrás: termeszetjaro.hu